1983 márciusában egy különös könyvsorozat foglalta el a The Sunday Times besteller listájának első három helyét. Ezek voltak a Fighting Fantasy könyvek, ahol a történetben a főhős te vagy és nincs szükséged semmi másra, csupán egy ceruzára, radírra, kockára és némi képzelőerőre.

Bár több mint harminc éve már, hogy Ian Livingstone és Steve Jackson a Games Workshop egykori alapítói, megírták az első könyvüket, de a Fighting Fantasy azóta is törtetlen népszerűségnek örvend. A közelgő Fighting Fantasy Feste-re amit Londoban tartannak meg, még a távoli Taiwanról és Ausztráliából  is várnak elszánt rajongókat.

A Fighting fantasy története azzal kezdődött, hogy a Penguin Books képviselői ellátogattak az 1980-ban megrendezett Games Day-re.

„Teljesen elképedtek a zsúfolt csarnokon, ahol 5000 ember játszott a Dungeons & Dragons-al” emlékszik vissza Livingstone „megkérdezték tőlünk, hogy tudnánk e írni egy ismertető könyvet a szerepjátékról”.

Azonban az ismertető könyv helyett Jackson és Livingstone meggyőzte a Penguin-t, hogy sokkal hatásosabb lenne egy olyan játék könyvet írni, ami egy szerepjátékot szimulál működés közben. Ez a könyv volt a Tűzhegy varázslója és a Fighting Fantasy sorozat születése.

A Fighting Fantasy könyvek nem alkalmaztak lineáris történetvezetés, hanem helyette egy egyes szám második személyben játszódó szerteágazó történetet meséltek el. Ahol az olvasó az egyes fejezetek elolvasása után dönthetett, hogy hogyan haladjon tovább a történet. Választási lehetőségek különböző döntésekre voltak leszűkítve, ami lehetett például, hogy végig mész e a folyosón? vagy segítesz e a bajba jutott szűzön?. Természetesen voltak végzetes kimenetül döntések is a könyvekben.

Minden egyes választási lehetőséghez egy szám tartozott, ami megmutatta az olvasónak, hogy hol kell tovább folytatnia az olvasást. Az adott bejegyzést követően tovább elágazások vártak az embere, amik vagy újabb kalandokat rejtettek vagy a korai véget.

Csak egy példa:

„Haladsz tovább az ösvényen, amikor léptek hangjára figyelsz fel, és előtted nem messze valakik vitatkoznak. Ha meg akarod várni, hogy kik jönnek veled szembe, akkor lapoz a 317. oldalra. Ha azonban inkább elbújsz a bokorba és megvárod, míg elmennek melletted, akkor a lapoz a 300. oldalra."

Ha 300 lapoztál akkor, „Kétpár nyurga lábat látsz elcsoszogni szakadt köpenyben és lassan a hangok belevesznek a messzeségbe.” De ha 317 lapoztál akkor pedig, „Hirtelen két hobgoblinnal találod magad szemben akikkel fel kell venned a harcot!”.

Az állandó találgatások adták meg a játék sava borsát. Lehet, hogy egy teljesen ártalmatlan döntés fog egy grizzly medve karmai közé vezetni? Vagy éppen a veszélyes zajok fognak kiutat mutatni egy problémás helyzetből?

Livingstone visszatekint az 1980-s éveknek azon szakaszára, amikor a buszon utazva számos embert látott akik a Fighting Fantasy-t olvastak. Vidáman figyelte, ahogy az olvasók az újaikkal jelölték meg az oldalakat, hogy ha döntésük hibásnak vagy ne adj isten halálosnak bizonyult volna, akkor vissza tudjanak lapozni.

A Tűzhegy Varázslója nem volt egy azonnali siker, de ez hamarosan megváltozott. „ A játék szájról szájra terjedt a játszótereken.” magyarázza Livingstone, „A gyerekek egy teljes szerepjátékot kaptak kezükbe, amivel azonnal el is kezdhettek játszani és a könyvben ráadásként ők voltak a hősök is.”

A szoftver fejlesztő Christopher Brind is rajongó volt ebben az időszakban. „Amikor már volt pár könyvem és egy kevéske időm, akkor neki álltam az olvasásnak és csak úgy faltam a történeteket, szinte már a rabjává váltam.”

Dr. David Walton, az Ausztrál Szövetségi Egyetem, Történelem és Antropológia előadója összegyűjtötte a teljes Fighting Fantasy sorozatott. „Amikor elkezdtem még csak nyolcéves voltam a 80s évek hajnalán. Harminc évig jártam a használt kereskedéseket egyes régebbi példányokért, hogy megtudjam csinálni a gyűjteményemet.”

Fighting Fantasy mechanizmusa

Mielőtt kezdetét venné egy Fighting Fantasy kaland, az olvasónak egy karaktert kell alkotnia kocka dobás segítségével, ami meghatározza a karakter Képzetségét (harci jártasság), Életerejét (sebzéstűrés) és a Szerencséjét.

A magasabb értékekkel jobb lehettél és a könyvet is könnyebben viheted végig.

Az olvasónak a játék alatt mindvégig szembe kellet néznie különféle ellenfelekkel és szörnyekkel, amik az egyszerű banditától és zsoldostól egészen a zombikig és sárkányokig terjedt. Mindegyik ellenfél rendelkezik egy Képzetség és egy Életerő jellemzővel.

A harcot kockadobással kell meghatározni és az így kapott eredményt összevetni a szörnyek értékével. (Egyes olvasok nem élnek ezzel a játék mechanizmussal, mivel a szabadban igen nehéz a kockával dobni.)

Jonathan Green hamarosan megjelenő könyvében a You Are The Hero- A History of Fighting Fantasy-ben megemlíti, hogy a játékkönyveket eredetileg fiúknak szánták, ezért nem volt a történetekben szereplő karaktereknek meghatározva a neme. Ennek köszönhetően nagy számban olvasták a Figthing Fantasy-t a lányok is.

Azonban nem mindenki kedvelte a könyveket. Livingstone így emlékszik vissza: „Az Evangélikus Szövetség kiadott egy nyolc oldalas figyelmeztető tájékoztatott, mert ha a gyerekek ghoulokkal és démonokkal  találkoznak, akkor magával az Ördöggel is kapcsolatba lépnek. Egy házi asszony egyszer betelefonált a rádióba és azt mondta, hogy a fia elkezdet levitálni, miután elolvasta a könyveimet. Egy plébános azzal is fenyegetőzőt, hogy oda láncolja magát a Penguin Books bejáratához, amíg a kiadó nem hagy fel a Figthing Fantasy kiadásával.”

De azért voltak egyértelműen pozitív jelek is. „A gyerekek elkezdtek olvasni” mondta Livingstone.

A Tűzhegy varázslójának sikerén felbátorodva a Penguin még több könyvet akart. Ezért közel 60 könyvet rendelt be olyan válogatott szerzőktől, mint Jonathan Green és Marc Gascoigne akinek művei később lettek ismertek.

Green a könyvében számos íróról és játékkészítőről megemlékezik, akik a Fighting Fantasy könyveken nőttek fel, nem hagyva ki a forgatókönyv és regényíró Alex Garlandot, a szerző Joe Abercrombie-t és a Moshi Monsters megalkotóját Michael Acton Smith-tett. A sorozat egy másik rajongója a Munkáspárti Tom Watson, aki részt vett Ian Livingstone Blood of Zombies bemutatóján, ami a Fighting Fantasy 30 éves születésnapjának a részét képezte.

Neil Rennison a Tin Man Games kreatív igazgatója így nyilatkozott a játék könyvekről. „Az első hordozható játékélményemet, ezeknek a könyveknek köszönhetem, emlékszem még, amikor egy családi szülinapon egy halom Fighting Fantasy könyvet kaptam.” Egyébként Rennisont, maga Livingstone kereste fel, hogy fejlesszen ki egy olyan alkalmazást, aminek segítségével telefonokra és tablet-re is lehesen adaptálni a könyveket.

A Fighting Fantasy hatása mind a mai folytatódik. „A tűzhegy varázslója nélkül, nem azt csinálnám, amit manapság csinálok.” magyarázza Graham McNeill író „Az első könyv elolvasása nyitotta fel a szememet az íróvá válás útja felé.”

Fordította: Mr Slayer
A cikk 2014. augusztus 25-én jelent meg a BBC oldalán.
Az eredeti cikk itt érhető el:
http://www.bbc.com/news/magazine-28865399

1992-ben alapult meg az Image képregény kiadó azzal a céllal, hogy bebizonyítsa, hogy van élet a két nagy mamut kiadó, a Marvel és a DC, árnyékában is. Persze nem ők voltak az elsők, hisz anno a 80s években a Dark Horse is hasonló elképzelésekkel indult. Mind a két vállalkozásnál egy közös pont volt, ez pedig nem más mint, hogy az alkotók megtarthatták az alkotásaik jogát vagy is a kiadó nem vette el a szellemi termékeket a szerzőktől.
De a kérdés az, hogy az Image-nek végül sikerült e? Hát azt kell, hogy mondjam igen! Még ha nem is volt zökkenő mentes a vállalkozás, de az Image mind a mai napig fennmaradt. Nincs is annál nagyobb bizonyíték a sikere, hogy például ők adják ki Robert Kirkman The walking dead képregény sorozatát is, amiből az igen népszerű film sorozat is készült.
Ahhoz azonban, hogy egy kiadó a siker útjára lépjen nem elég összegyűjteni jó pár híres képregény szerzőt, hanem olyan kiadványokat kell piacra dobni, ami eltartja a vállalkozást és kifogja a szellet a konkurencia vitorlájából. Az Image nem is csinált más, mint szabad kezet adott a szerzőinek és a 90s elején számos kiadvánnyal lépet a nyilvánosság elé. Ezek között volt a Spawn is ami később a cég egyik emblematikus figurájává nőtte ki magát, és sikerük egy részét is ennek a kiadvány sorozatnak köszönhetik.
A képregény sorozatott Todd McFralane álmodta meg és vetette papira az első pár történetet, ami 1992 májusában jelent meg. Később számos szerző írt még történeteket Spawn-hoz köztűk kis hazánkban is ismert képregény és regény író Neil Gaiman is.
Todd McFralane egyébként már a 80-s években elkezdet dolgozni és megfordult mind a DC-nél, mind pedig a Marvel-nél. Ahol is dolgozott mind Batman-en, mind pedig Pókemberen illetve Hulkon is.
Így egyes elemek nem meglepő módon visszaköszönnek a Spawn történetekben, de ezek nem bántóak inkább színesítik a sorozatott. De ki is Spawn valójában?

Al Simmons pokoljárása

A legtöbb szuperhős történetben a szereplők vagy szuper képességekkel születnek vagy pedig valamilyen baleset következtében tesznek szert csodás képességekre. Azonban a Spawn-ban nem így történik.
Történetünk főszereplője Al Simmons egykor ünnepelt nemzeti hős volt, később pedig a CIA bérgyilkosa. Boldog házasságban élt feleségével Wandával, egyedül csak gyermektelenség vetett sötét árnyat a családra, mert valamilyen oknál fogva soha nem lehetett gyermekük.
Simmons boldogságának és sikereinek hamarosan egy nem várt esemény vett véget. Főnöke a CIA vezetője ki végezteti Simmonst, és az egykori nemzeti hős lelke, az elkövetett gyilkosságok miatt a pokolba száll. Ahol Malebolgia a pokol egyik ura egy alkut ajánl Simmonsnak, ha az egyik vezére lesz a pokol seregében, akkor egy időre vissza kaphatja az életét és a feleségét. Simmons pedig kapva kap az alkalmon meg feledkezve arról a régi mondásról, hogy az ördöggel nem szabad üzletet kötni, mert mindig ő nyer.
Az alku megkötése után Simmons visszatér az élők birodalmába, azonban szembesülnie kell azzal a szörnyű ténnyel, hogy a Pokol érdekesen kezeli az egyezség rá eső részét. Nem emberként, hanem egy pokol ivadékként (Spawn) küldték vissza. Teste teljesen eltorzult és egy démoni parazitát visel ruha gyanánt. Bár pokoli erővel ruházták fel, az nem mindig úgy működik ahogy ő akarja arról nem is beszélve, hogy ez az erő nem kiapadhatatlan. Ha egyszer elhasználta minden erejét Al Simmonsnak vissza kell térnie a pokolba! Emlékei töredékesek, és ha ez még nem lenne elég, felesége összeházasodott az egykori legjobb barátjával és még gyermekük is született.
Simmons megtörten és elveszetten bolyong New York sötét sikátoraiban és egyedül a társadalom legalja a hajléktalanok nyújtanak segítőkezet neki. Simmons megesküszik, hogy bosszút áll gyilkosain és közben megvédelmezi új barátait és egykori szeretteit…

Természetesen ennél azért szerteágazóbb a történet. Al Simmons-nak vagy is Spawn-nak számos ellenséggel kell, majd szembe néznie, köztük a féltékeny démonnal Violátorral vagy Angelával az ivadék vadász angyallal is, mindeközben pedig rá kell ébrednie, hogy a Menny és a Pokol között nincs is olyan nagy különbség és eme földöntúli hatalmaknál is vannak ősibb és rejtélyesebb erők is.

A képregény

New York, vihar felhőkel sötétbe burkolózva jelenik, meg először az olvasok szeme előtt. Égbe törő gótikus templomtorony tetején pedig ott árválkodik a történet főhőse, miközben pedig vakító villámok súlytannak le a városra. Mintha csak a Hollóból (Crow) derengene fel ugyan ez a képsor. Csak, hogy amíg az elhunyt zenész a túlvilágtól segítő kezet kap, addig a földre küldőt pokol ivadék csak egy eldobható játékszer az égi hatalmaságok szemében.
Az olvasó előtt egy komor világ feslik fel, amiben említés szintjén ugyan vannak szuperhősök, de ők is a legtöbb esetben csupán a kormány eszközei. Arról nem is beszélve, hogy egyes hősöknek igen sötét a múltja. A sikátorokban egykor lecsúszót emberi roncsok húzzák meg magukat számkivetetten. A városok a szürke ember tömegeiben pedig emberi és nem evilági szörnyetegek rejtőznek. Akiktől pedig az egyszeri halandó megváltást, reményt és jóságot remél épp oly eszközökkel súlytannak le ellenfeleikre, mint az alvilág sötét urai.

Ha klasszikus képregény kiadók művei közé kéne besorolni a Spawn-t, akkor leginkább a DC Vertigo sorozatát választanám.
Azt figyeltem meg, hogy a sötétebb tónusú karakterek és történetek inkább jellemzőbbek a DC-re. Hőseinek egy része épp olyan lelki sérült, mint ellenfeleik, csak, hogy a klasszikus Batman Joker felállást említsem. Ez a hangulat jellemzi a Spawn-t is.
A pokolból visszatért Al Simmons lelkileg épp úgy őrlődik, ha nem jobban, mint a Gothamet védelmező sötét lovag.
A Spawn sorozatban számos esetben fordulnak elő klasszikus képregényes történetek, mint például Spawn szemben a New Yorki alvilággal. De ezek mellett számos felnőtt témát is felölel, mint a gyermek molesztálás, a rasszizmus vagy a hajléktalanok kérdése.
Álljunk meg egy pillanatra, talán pont a hajléktalanok az egyik olyan pont a Spawn történetében, ami szerintem igen érdekes fordulat volt a 90-es évek képregények világában és itt most az általában általános képregény piacról beszélek, nem pedig az underground vonalról.
A 90-es évek előtt a legtöbb képregény nem nagyon foglalkozott a csavargok és számkivetettek világával. A legtöbb szuperhős az átlag nyugati típusú állampolgárt védelmezte, és csak talán néha említették meg a hontalanokat. Az X-men már foglalkozott a kitaszítottság témájával, de a kitaszított mutánsok végül így is úgy is menedéket találtak valamelyik vezető szárnya alatt, legyen az Chars Xavier high-tech magán intézete vagy Magneto serege.
Ellenben a Spawn-ban először jelenik meg a teljes kitaszítottság és a nincstelenség. Ahogy az előbb említettem, a legtöbb képregény történetben a hajléktalanoknak nincsen hőse vagy hősei. Nincs egy ember, aki azt mondja, hogy ezek a perifériára szorult emberek megérdemelnének egy hőst. Ellenben McFralane, egy hőst add a sikátor elfeledett népének, bár van azért benne némi iróniai is hisz, ez a hős inkább egy antihős, egy földre szállt kitaszított démon, aki épp úgy el van veszve, mint a hajléktalanok. Arról nem is beszélve, hogy Simmonsnak épp úgy szüksége van ezekre az emberekre, mint nekik ő rá.
A hajléktalan élet megjelenítése igen érdekes szint adott a Spawn-nak, felvetette a kérdést, hogy ezekkel az emberekkel a társadalom miért nem foglalkozik és megmutatta, még ha nagyon kiszínezve is, hogy milyen az utca emberének az élete. Azért azt is le kell szögezni, hogy McFralane sem akarja száz százalékban felmenteni ezeket az embereket. A képregény előre halad tával számos csavargó történetét megismerhetjük, miközben összeverődnek Spawn-nal és nem egyről kiderül, hogy igen is saját hibájából került az utcára. Megint csak érdekes párhuzam ez is Spawn életével, hisz az egykori Al Simmons is bűnei miatt került a Pokolba, sorsát így valahogy magánnak is köszönheti.

A komoly témák mellett a Spawn egyik legnagyobb vonz ereje és szerintem egyik sikere is, a képi megjelenés.
A képregényeknél, mint az a nevében is szerepel, az egyik fő hangsúly a vizualitáson van. Ebben a Spawn igen jól teljesít, több vonalon is. McFralane rajzai jól ötvözik a szuperhősös vonalat a Frazet illetve Vallejo által képviselt hard fantasy-vel. De a későbbi grafikusok is kitesznek magukért.
A karakterek megjelenése igen sokszínű, vannak inkább karikatúraszerű figurák, mint Sam és Twitch vagy Violátor emberi alakja a Bohóc. De vannak epikus néha a már fentebb említett két művész műveire hajazó fantasy ábrázolások is, mint például Angela az ivadék vadász angyal. De horrorisztikus elemekben sincs hiány, amikor kitárulnak a Pokol kapui vagy az emberi kegyetlenséget kell bemutatni

Spawn Magyarországon

Én személy szerint Spawn-nal először 1996 nyarán találkoztam az 576 kbyte magazin Comix rovatában. Nagyon megfogott a képregény története, de úgy voltam vele, hogy szép meg minden, de ez az a típusú képregény ami több, mint valószínű, hogy soha sem fog megjeleni magyar nyelvű nyomtatásban. Az akkori angol nyelvtudásom pedig fabatkát sem ért még, arról nem is beszélve, hogy egy angol nyelvű képregényre se volt akkoriban nagyon pénzügyi keretem.
90-es években még a Semmic interprint fedte le leginkább a Magyar képregény piacot és nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy a Szupermen/Batman illetve a Marvel képregények mellett bevállalnának egy ilyen típusú sztorit is. Ha pedig Semmic nem vállalja be, akkor biztos, hogy nem lesz Spawn magyarul. De egy őszi kiadványban, 1997-es megjelenések között ott volt a Spawn is!
Így 1997 februárjában meg is jelent a Spawn, magyarul az Ivadék, első száma. Az Ivadék igen sikeres volt, de ennek a siker szériának 1999-ben véget is ért, mert az Image nem hosszabbította meg a szerződést.
Ezt követően nagyon is úgy tűnt, hogy magyar nyelvű Spawn nem nagyon lesz. A Semmic is lassan megszűnt és az örökébe lépő új kiadók is inkább a biztosabb Marvel/DC vonalat preferálták tovább hisz ennek volt biztos piaca. Ha pedig valakik egy kicsit eme szent párostól eltérő témájú képregény sorozattal próbálkoztak, azok nagyon hamar belátták, hogy ez nem fog menni. Ilyen volt a King Pin próbálkozása a Vertigo válogatással vagy Cartaphilus a Hellboy-al és a Sandman-al is.
2015-ben, majd pedig 2016 elején felröppent pár pletyka, hogy az egyik kiadó talán még is el kezdi kiadni újra a Spawn-t Ezekkel azonban úgy voltam, hogy hiszem, ha látom. Így kellemes meglepetésként ért, hogy Breitenbaumer László gondozásában június elején újra megjelent a Spawn magyar nyelven!
Eddig négy szám jelent és e hónapban jelenik az idei utolsó ötödik szám is. A kiadványra nem lehet panasz. A képregény nagy méretben jelent meg, minőségi lapra nyomtatva, és az eddig megszokott módon a magyar olvasó egy lapszámban két amerikai részt kap, mindez pedig hazai viszonyok között igen baráti áron kerül az újságosok polcaira.
A történet azonban nem ott folytatódik, ahol egykor megszakadt, hanem jóval később az amerikai 86-87-es számmal nyit. De senkinek sem kell elkeserednie, mivel Breitenbaumer László-nak sikerült az Image-el összehoznia egy olyan megállapodást is, amelynek keretében gyűjteményes kiadásban újra kiadhatja a régebbi számokat. Így a kimaradó részek is megfognak majd jeleni. Ez azoknak is jó hír, akik anno lemaradtak a 90-es években megjelent magyar nyelvű Spawn-okról, mert most már nem kell horribilis összegekért megvásárolniuk a régi lapokat a különböző börzéken.

Ezek után mit is mondhatnék még, mint, hogy sok sikert Breitenbaumer Lászlónak és Spawn-nak.!!!!!

Amikor 2014 novemberében elkezdtem a geeksarok megalkotását, akkor még úgy voltam vele, hogy minden úgy fog menni, mint a karikacsapás.

Aztán be kellet látnom, hogy nem minden úgy fog működni, ahogy azt elgondoltam. Ráadásul közben én is egy kicsit magam alá süllyedtem, nem is inkább azt mondhatnám, hogy engedtem a Semmi különös delejes csábító erejének és a bennem lakozó Fantázia megrogyott.

De ahogy a Végtelen történetben itt is maradt még egy kis remény szikra, ebben párom nagy segítségemre volt.  Segített felrázni és felébredni. Ráébresztett arra, hogy egyre jobban csúszok lefelé a nagy sötétszürkeségbe, és ha nem teszek valamit, akkor mindaz, amit eddig elértem és felépítettem az végleg elveszhet.

Így hát ismét felállok és folytatom harcom töretlen, de remélem, nem bukok el többet. Ahogy anno írtam szeretnék igen sok témával foglalkozni, ide értve a wargame-et, a szerepjátékokat és sok minden mást. Tervbe volt véve az is, hogy egyes angol cikkeket is megpróbálok át ültetni magyar nyelvre, hogy akik nem annyira értik az idegen nyelvet azok előtt se záruljon be a világ. Hát ezt inkább a meglátjuk kategóriába helyezném, de remélem azért sikerül majd ezt is megvalósítani.

Kedves olvasó Visszatértem!

A fáklyák fénye fakó árnyakat csalnak az ódon kripta falára, és az elmúlás nehéz illata lengi be a komor helyiséget. Ne aggódj botor halandó, inkább ülje le és hallgasd szavam. Ne zavarjon látványom, még ha meg is viseltek a századok. Én vagyok az emlékezés én vagyok a kripta őre...

Üdvözlet minden olvasónak, elnézést ezért a kis belépőért, de már égen vettem kezembe a tollat, jelen esetben a billentyűzetet.

A blogok világa egy ideig nagyon távol álltak tőlem, de egy ideje már érlelődött bennem, hogy jó lenne számos cikket és kitekintést írni és ezt másokkal is megosztani. Továbbá kísérleti jelleggel pár a neten fel lelhető angol nyelvű anyagot lefordítani és ki rakni, hogy a magyar olvasó ne mindig érezze teljesen ki rekesztve magát, ha éppen nem rendelkezik idegen nyelvi tudással.

Kinek szól ez az oldal? Minden olyan embernek aki szeret elmélyülni a régi retró számítógépes játékokban, szereti sci-fit, a fantasy vagy az informatikát, Kedvét leli a szerep és társasjátékokban vagy csak egyszerűen szeret olvasni. De egy részben rólam is szól, hisz alapvetően a blog nem más, mint egy elektronikus napló.

Remélem kedves olvasó örömödet fogod lelni eme oldalak olvasásában. Egyelőre a cikkek lassan fognak felkerülni, de ami nem késik nem múlik.

Jó szórakozást kiván Mr. Slayer