1983 márciusában egy különös könyvsorozat foglalta el a The Sunday Times besteller listájának első három helyét. Ezek voltak a Fighting Fantasy könyvek, ahol a történetben a főhős te vagy és nincs szükséged semmi másra, csupán egy ceruzára, radírra, kockára és némi képzelőerőre.

Bár több mint harminc éve már, hogy Ian Livingstone és Steve Jackson a Games Workshop egykori alapítói, megírták az első könyvüket, de a Fighting Fantasy azóta is törtetlen népszerűségnek örvend. A közelgő Fighting Fantasy Feste-re amit Londoban tartannak meg, még a távoli Taiwanról és Ausztráliából  is várnak elszánt rajongókat.

A Fighting fantasy története azzal kezdődött, hogy a Penguin Books képviselői ellátogattak az 1980-ban megrendezett Games Day-re.

„Teljesen elképedtek a zsúfolt csarnokon, ahol 5000 ember játszott a Dungeons & Dragons-al” emlékszik vissza Livingstone „megkérdezték tőlünk, hogy tudnánk e írni egy ismertető könyvet a szerepjátékról”.

Azonban az ismertető könyv helyett Jackson és Livingstone meggyőzte a Penguin-t, hogy sokkal hatásosabb lenne egy olyan játék könyvet írni, ami egy szerepjátékot szimulál működés közben. Ez a könyv volt a Tűzhegy varázslója és a Fighting Fantasy sorozat születése.

A Fighting Fantasy könyvek nem alkalmaztak lineáris történetvezetés, hanem helyette egy egyes szám második személyben játszódó szerteágazó történetet meséltek el. Ahol az olvasó az egyes fejezetek elolvasása után dönthetett, hogy hogyan haladjon tovább a történet. Választási lehetőségek különböző döntésekre voltak leszűkítve, ami lehetett például, hogy végig mész e a folyosón? vagy segítesz e a bajba jutott szűzön?. Természetesen voltak végzetes kimenetül döntések is a könyvekben.

Minden egyes választási lehetőséghez egy szám tartozott, ami megmutatta az olvasónak, hogy hol kell tovább folytatnia az olvasást. Az adott bejegyzést követően tovább elágazások vártak az embere, amik vagy újabb kalandokat rejtettek vagy a korai véget.

Csak egy példa:

„Haladsz tovább az ösvényen, amikor léptek hangjára figyelsz fel, és előtted nem messze valakik vitatkoznak. Ha meg akarod várni, hogy kik jönnek veled szembe, akkor lapoz a 317. oldalra. Ha azonban inkább elbújsz a bokorba és megvárod, míg elmennek melletted, akkor a lapoz a 300. oldalra."

Ha 300 lapoztál akkor, „Kétpár nyurga lábat látsz elcsoszogni szakadt köpenyben és lassan a hangok belevesznek a messzeségbe.” De ha 317 lapoztál akkor pedig, „Hirtelen két hobgoblinnal találod magad szemben akikkel fel kell venned a harcot!”.

Az állandó találgatások adták meg a játék sava borsát. Lehet, hogy egy teljesen ártalmatlan döntés fog egy grizzly medve karmai közé vezetni? Vagy éppen a veszélyes zajok fognak kiutat mutatni egy problémás helyzetből?

Livingstone visszatekint az 1980-s éveknek azon szakaszára, amikor a buszon utazva számos embert látott akik a Fighting Fantasy-t olvastak. Vidáman figyelte, ahogy az olvasók az újaikkal jelölték meg az oldalakat, hogy ha döntésük hibásnak vagy ne adj isten halálosnak bizonyult volna, akkor vissza tudjanak lapozni.

A Tűzhegy Varázslója nem volt egy azonnali siker, de ez hamarosan megváltozott. „ A játék szájról szájra terjedt a játszótereken.” magyarázza Livingstone, „A gyerekek egy teljes szerepjátékot kaptak kezükbe, amivel azonnal el is kezdhettek játszani és a könyvben ráadásként ők voltak a hősök is.”

A szoftver fejlesztő Christopher Brind is rajongó volt ebben az időszakban. „Amikor már volt pár könyvem és egy kevéske időm, akkor neki álltam az olvasásnak és csak úgy faltam a történeteket, szinte már a rabjává váltam.”

Dr. David Walton, az Ausztrál Szövetségi Egyetem, Történelem és Antropológia előadója összegyűjtötte a teljes Fighting Fantasy sorozatott. „Amikor elkezdtem még csak nyolcéves voltam a 80s évek hajnalán. Harminc évig jártam a használt kereskedéseket egyes régebbi példányokért, hogy megtudjam csinálni a gyűjteményemet.”

Fighting Fantasy mechanizmusa

Mielőtt kezdetét venné egy Fighting Fantasy kaland, az olvasónak egy karaktert kell alkotnia kocka dobás segítségével, ami meghatározza a karakter Képzetségét (harci jártasság), Életerejét (sebzéstűrés) és a Szerencséjét.

A magasabb értékekkel jobb lehettél és a könyvet is könnyebben viheted végig.

Az olvasónak a játék alatt mindvégig szembe kellet néznie különféle ellenfelekkel és szörnyekkel, amik az egyszerű banditától és zsoldostól egészen a zombikig és sárkányokig terjedt. Mindegyik ellenfél rendelkezik egy Képzetség és egy Életerő jellemzővel.

A harcot kockadobással kell meghatározni és az így kapott eredményt összevetni a szörnyek értékével. (Egyes olvasok nem élnek ezzel a játék mechanizmussal, mivel a szabadban igen nehéz a kockával dobni.)

Jonathan Green hamarosan megjelenő könyvében a You Are The Hero- A History of Fighting Fantasy-ben megemlíti, hogy a játékkönyveket eredetileg fiúknak szánták, ezért nem volt a történetekben szereplő karaktereknek meghatározva a neme. Ennek köszönhetően nagy számban olvasták a Figthing Fantasy-t a lányok is.

Azonban nem mindenki kedvelte a könyveket. Livingstone így emlékszik vissza: „Az Evangélikus Szövetség kiadott egy nyolc oldalas figyelmeztető tájékoztatott, mert ha a gyerekek ghoulokkal és démonokkal  találkoznak, akkor magával az Ördöggel is kapcsolatba lépnek. Egy házi asszony egyszer betelefonált a rádióba és azt mondta, hogy a fia elkezdet levitálni, miután elolvasta a könyveimet. Egy plébános azzal is fenyegetőzőt, hogy oda láncolja magát a Penguin Books bejáratához, amíg a kiadó nem hagy fel a Figthing Fantasy kiadásával.”

De azért voltak egyértelműen pozitív jelek is. „A gyerekek elkezdtek olvasni” mondta Livingstone.

A Tűzhegy varázslójának sikerén felbátorodva a Penguin még több könyvet akart. Ezért közel 60 könyvet rendelt be olyan válogatott szerzőktől, mint Jonathan Green és Marc Gascoigne akinek művei később lettek ismertek.

Green a könyvében számos íróról és játékkészítőről megemlékezik, akik a Fighting Fantasy könyveken nőttek fel, nem hagyva ki a forgatókönyv és regényíró Alex Garlandot, a szerző Joe Abercrombie-t és a Moshi Monsters megalkotóját Michael Acton Smith-tett. A sorozat egy másik rajongója a Munkáspárti Tom Watson, aki részt vett Ian Livingstone Blood of Zombies bemutatóján, ami a Fighting Fantasy 30 éves születésnapjának a részét képezte.

Neil Rennison a Tin Man Games kreatív igazgatója így nyilatkozott a játék könyvekről. „Az első hordozható játékélményemet, ezeknek a könyveknek köszönhetem, emlékszem még, amikor egy családi szülinapon egy halom Fighting Fantasy könyvet kaptam.” Egyébként Rennisont, maga Livingstone kereste fel, hogy fejlesszen ki egy olyan alkalmazást, aminek segítségével telefonokra és tablet-re is lehesen adaptálni a könyveket.

A Fighting Fantasy hatása mind a mai folytatódik. „A tűzhegy varázslója nélkül, nem azt csinálnám, amit manapság csinálok.” magyarázza Graham McNeill író „Az első könyv elolvasása nyitotta fel a szememet az íróvá válás útja felé.”

Fordította: Mr Slayer
A cikk 2014. augusztus 25-én jelent meg a BBC oldalán.
Az eredeti cikk itt érhető el:
http://www.bbc.com/news/magazine-28865399