Egyszer egy barátom azt mondta, hogy nem az űr éjsötétjétől fél a legjobban, hanem a tenger mélységétől ahová már nem jut le a napfény és oly teremtmények lappanghatnak, amit emberi szem még nem látott, de ott vannak és várnak az örök sötét honában ezernyi titkúkkal.
Ezt a klausztrofóbikus helyszínt idézi meg Craig Davidson alias Nick Cutter a Mélység c. regényével. Érdekesség, hogy Davidsonnak Nick Cutter álnév alatt nem ez az első horror regénye, hanem a Falka (Troop), de az Agave még is úgy döntött, hogy 2015-ben a Mélységgel kezdi el bemutatni a Kanadai író munkásságát.
Akkor hát nézzük meg miről is szól a regény.

Napjainkban egy új pestis üti fel a fejét, amit csak egyszerűen Kórnak hívnak. Aki elkapja a Kórt, az lassanként el kezd felejteni. Először csak egyszerű dolgok felejt el az áldozat, majd lassan elindul a leejtőn és a végén katatón állapotba kerül, amíg el nem felejt levegőt venni. A világ kutatói pedig teljesen tehetetlennek a Kórral szemben és nagyon úgy fest, hogy nincs is gyógymód egészen az Ambrózia megjelenéséig.
Az Ambrózia egy eddig beazonosíthatatlan anyag, amit egy tengerkutató fedezet fel a Marianna árok felett. A korai kísérlettek azt bebizonyították, hogy a rákot és az öregedést az Ambrózia legyőzi, így a világ vezetői nagy reménységet kezdtek táplálni annak reményében, hogy talán megtalálták a Kór ellenszerét. Azonban az Ambróziát csak egy helyen lehet megtalálni a Marianna árok mélyén. Így hát a világ vezetői összefognak, hogy létrehozzanak egy kutató állomást a tenger mélyén abból a célból, hogy a világ legjobb kutatói megtalálhassák a Kór gyógymódját az Ambrózia segítségével.
A kezdeti lelkesedést azonban vihar árnyékolja be, amikor megszakad a kapcsolat az állomással és összesen egy üzenetet tudnak fogni, amit az egyik kutató Dr. Clayton Nelson küld a felszín felé, amiben a testvérét hívja magához. Így hát a nem is késlekednek a szövetség vezetői és elő kerítik Luke Nelsont, akinek az élete jó pár éve tönkre ment, amikor elrabolták a kisfiát, és megkérik, hogy menjen le a mélybe és egy katona segítségével derítse ki, hogy mi is zajlik az állomás tengeri nyomástól terhelt falai között. A megtört Luke természetesen elvállalja, hisz már nincs veszteni valója, és ahogy elnyeli, a sötét áradat úgy szakad fel a múlt baljós szövete is.

A Mélység egy igen jó horror regény, ami nem csak a mélyben lappangó megnevezhetetlen borzalmakról szól, hanem az emberi gonoszságról és egy gyermek elvesztése utáni szülői gyászról és önvádról.
A történet fokozatosan bomlik ki és mindig fenntartja az érdeklődést. A regény nem fullad le és a jelenben történő cselekményeket nem akasztják a múltba való vissza révedések.
Cutter bár saját stílusában szólal meg, azért még is lehet érezni, hogy számos helyről merített. A mélységben lappangó láthatatlan, de még is az állomást állandóan körbe lengő megnevezhetetlen borzalom emlegetése H. P. Lovecraft munkáságát idézi meg. Míg a tengerfenéken rejtőző ambrózia és a regény záró jelenete a 2007-ben megjelent Bioshock-ot jutatta eszembe.
A regény elolvasása előtt számos kritikát olvastam a kötetről és nem mindegyik volt pozitív. Így anno félve kezdtem el az olvasását. Azonban azt kell, hogy mondjam, hogy én személy szerint kellemesen csalódtam a Mélységben. A történet lekötött arról nem is beszélve, hogy egyes esetekben még talán el is gondolkoztatott. Természetesen azért ne várjunk filozófiai mélységeket, de a valódi emberi tragédiák még is valahol megindítottak. Mert míg a mélyben lapuló rettenet csak tényleg egy fikció, addig a családban történő erőszak és gyermek bántalmazás igen valós és létező probléma.
Ezek után csak azt tudom mondani, hogy aki szeretne, egy újkori hangulatos horror regényt olvasni az adjon egy esélyt a Mélységnek.

Ne feledjétek valami lappang a mélyben...