Ha azt mondom vámpírok, feltehetőleg mindenkinek az elmúlt években tomboló Twillight széria és azt követő vámpír romantikus sorozatok hulláma jut elsőre az eszébe. Pedig a vámpírok már sokkal régebb óta részei az emberi képzeletnek. Már az ókorban feljegyeztek történeteket, melyek olyan éji szörnyekről szóltak, melyek emberi vérrel vagy testnedvekkel táplálkoztak. Ezek a mondák tovább öröklődtek a középkorban, majd igazán a romantika idejében teljesedtek ki és ekkor kerültek be a populáris irodalomba. Pontosabban a populáris irodalomba leginkább Bram Stoker segítette be az éj gyermekeit a Drakula című regényével. Stoker Drakuláját követően gombamód megszaporodtak a horror irodalomban a vérivó lényekről szóló történetek és ez mind a mai napig tart kisebb vagy éppen adott esetben nagyobb fellángolásokkal. Stoker regénye óta eltelt 120 évben azonban sokat változtak a vámpírok. Az egykori ódon kastélyokban megbújó és ott sötét terveket szövő vámpír lassan át alakult és az emberekkel együtt belépett a 20. majd a 21. századba. A feledés homályába száműzött kastélyát pedig ott hagyta az enyészetnek, hogy elfoglalja új helyét az emberek nyüzsgő nagyvárosaiban. Ez leginkább Anne Rice Vámpír könyveinek és az azt követő Vampire szerepjátéknak is köszönhető. Nem beszélve a 80-as években születő gót szubkultúra mozgalomról és annak munkáságáról. Napjainkra pedig még jobban megváltoztak az éjszaka gyermekei, elég, ha csak Guillermo Del Toro és Chuck Hogan Kór trilógiáját megemlíteni vagy Joe Hill Nos4a2, ahol már az élőholt szörnyet nem emberi vér táplálja, hanem a gyermeki ártatlanság.
De miért is írok vámpír történetekről és azok evolúciójáról, amikor az Egészség ellenszerre nem is egy vámpír történet. Pedig bizony ez a film nem más, mint egy modern vámpír történet, ami bár felhasznál pár klasszikus elemet a Stokeri Drakulából, de ettől függetlenül még is egy modern vámpír történet marad. De nézzük is meg miről szól a film.
A történet kezdette nagyban táplálkozik a már említett klasszikus Drakulából. Egy Amerikai pénzügyi vállalatnak az egyik igazgatója Mr. Pembroke elmegy egy Svájci magán klinikára kezeltetni magát és aztán nem is tér vissza soha többé, csak egy levelet küld, hogy Svájcban megtalálta a lelki békéjét és semmi képen nem akar visszatérni. A vállalat vezetői a levél alapján azt szűrik le, hogy bizony Pembroke megörült. Azonban ez jó ürügyet szolgáltat arra, hogy Pembroke-ból bűnbakot faragjanak, mivel a vállalat számos szabálytalanságot elkövetett, amik hamarosan napfényre is fognak kerülni egy alapos vizsgálat miatt, és ezért valakinek el kell vinnie a balhét. Épp ezért a vállalat egyik feltörekvő fiatal vezetőjét Lockhart-ot azzal a feladattal bízzák meg, hogy kerül, amibe kerül, de hozza vissza Pembroke-ot. Lockhart pedig elvállalja a feladatott, mivel ő is érintett a vállalat kétes ügyleteiben. A fiatal ügyvezető útja Európában a Svájci Alpok egyik eldugott szegletében ér végett, ahol ködbe vessző bércek között egy ősi várban találja meg a Wellnes klinikát. Azonban amíg eléri a régi kastélyt, szembesülnie kell azzal, hogy a helyi falusiak nem nagyon szívlelik a klinikát és az ott dolgozókat. Erre az ellenszenvre is kap egy egyszerű magyarázatott a sofőrjétől, aki elmeséli neki a vár ősi történetét. A mendemondák szerint a várurát, a Grófot az 1800-as években a helyi falusiak ölték meg a feleségével együtt, mert a férfi megtagadta Istent és saját húgát vette feleségül. A gyilkosság után pedig a feldühödött tömeg felgyújtotta a várat is. Amit jóval később, mint kórház építettek újjá, már az új tulajdonosok.

Ahogy mondtam, a film kezdette nagyban hasonlít a klasszikus vámpír rém történetre, hisz Lockhart útja nagyban hasonlít Jonathan Harker útjára, annyi eltéréssel, hogy a történet helyszíne Svájcban van és nem a Kárpátokban illetve Harker-el ellentétben Lockhart-ot nem hívja senki sem, sőt a Levélnek, mint az később kiderül az lett volna a célja, hogy Pembroke-tól távol tartson mindenkit. Továbbá ott van még az ősi vár a sötét múltjával és az alatta elterülő kis közösség, akik ha nem is mondják ki, de lelkük mélyén nagyon is jól tudják, hogy a gonosz még nem távozott el a komor falak közül. Ez az elem is nagyban hajaz a régi rém történetekre.
Természetesen ahogy Harker úgy Lockhart is a kastély fogságába kerül, mivel útközben egy autó balesetet szenved és a Klinika egyik kortermében ébred. Ezt követően pedig az intézmény rejtélyes vezetője Volmer igazgató fel ajánl egy wellness kúrát Lockhartnak arra az időre, amíg felépül a sérüléseiből, amit a fiatal ügyvezető el is fogad, hogy időt nyerjen, hogy megtalálja Pembroke-ot és fényt derítsen kastély titkára.
Ezzel a nyomozással pedig kezdetét veszi a Lockhart pokoljárása. A történet során feltárul a Kastély sötét titka és bepillantást nyerhetünk Lockhart gyermekkorába is.
Ezeket figyelembe véve az Egészség ellenszere egy modern gótikus mese, amiben épp úgy megtalálható a régi arisztokrata vérszívó, akit sötét szenvedélye és vágyai hajtannak és épp úgy megjelennek a modern vérszívók is, akiket a profit éltet és a hatalom megtartása érdekében bármit és bárkit képesek feláldozni. Ezt a kettőséget pedig a film képi szinten is igen jól ábrázolja. A kezdő képsorok a hatalmas szmog felhőkbe burkolózó felhőkarcolókat mutat be, amik jelképei napjaink felgyorsult és el üzletiesedet világának és acél és üvegfalaik otthon adnak a kapitalizmus vámpírjainak. Ezzel szemben ott van az ódon kastély és annak Ura, aki megveti a felgyorsult pénzvilágot és csupán potenciális áldozatként tekint a pénzemberekre.

A film 146 perce talán elsőre egy kicsit soknak tűnhet, de szerintem ennyi időre bőven szükség volt, hogy a történet teljesen ki tudjon teljesedni. A rendezőnek GoreVerbinski-nek nem ez volt az első horror filmje, ő rendezte a Kör amerikai változatát, és ez meg látszik rajta. A film nyomasztó és nem nagyon hagyja a nézőt, hogy felszabaduljon. A történet helyszíne egy tényleg gyönyörű szép helyen játszódik, ahol az ember tényleg ki tudna kapcsolódni, de még is úgy érezzük, hogy valami itt nincs rendjén, valami nem nagyon stimmel. A betegek természetellenes ragaszkodása a helyhez és a klinika ódon és steril megjelenése meg pendít bennünk valamit, ami azt mondja, hogy itt bizony nem számíts semmi jóra.
Ha az alkotást be kellene valamilyen stílus jegy alá sorolnom, akkor leginkább a horror és a művész filmek közé tudnám behelyezni. Szerintem egy igen érdekes alkotás arról nem is beszélve, hogy igen intelligensen használja fel a klasszikus rémtörténetek elemeit. Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy ha szereti a lélektani horror filmeket, akkor adjon egy esélyt a filmnek.