Ha azt mondom, hogy szuperhősök, akkor mindenki azonnal napjaink szuperhősös képregény film feldolgozás dömpingjére illetve magukra a képregényekre asszociál. Ez teljesen érthető is hisz az 1938 júniusában megjelenő Superman-nek köszönhetően a képregényeket ellepték a szuperhősök és az óta is uralják ezt a médiumot mind a mai napig. Azonban szuperhősök nem csak a képregények lapjain léteznek, hanem a regények lapjain is feltűnnek. Erre jó példa Brandon Sanderson Acélszíve vagy magyar vonalon maradva Hernád Péter Hollóembere.
De honnan is indult el az az ötlet, hogy képregény hősöket regények sorai közé adaptáljanak a szerzők? Eredet szempontjából talán több művet is fel lehetne hozni, azonban egy műnek biztos helye van a pionírok között, ez pedig Wild Cards antológia.
A Wild Cards története egészen az 1980-as évek elejéig nyúlik vissza, amikor George R. R. Martin és barátai elkezdtek játszani a Chaosium cég SuperWorld szerepjátékával. A játék egy hosszú két évig tartó kampányban teljesedett ki ahol több esetben Martin volt a kalandmester. A kampány végével Martin nem tudta elengedni a világot és úgy gondolta, hogy ír egy regényt a játékban szereplő karakteréről a Hihetetlen Teknősről. A regény előkészítése közben azonban rájött, hogy sokkal jobb ötlet lenne egy megosztott világ antológiát csinálni, mivel a játék kampányát is több ember alkotta meg. Arról nem is beszélve, hogy ebben az időben igen kedvelt műfaj volt a megosztott világokra épülő antológiákat írni. Épp ezért jó pár író társát felkereste az ötletével, akiket talán érdekelhetett a dolog. A megkeresett írok között voltak olyan személyek is, akik egykor Martinnal együtt részt vettek a szerepjáték kampányban is. Ilyen szerző volt Victor Milan vagy Melinda M. Snodgrass. E két szerző egyébként nagyban hozzá járult a világ létrejöttéhez, mivel Martinnal közösen alkották meg a Wild Card világát és annak rendszerét. A közös munka eredményeként 1987 januárjában meg is jelent a kőtett Wild Cards címmel. De miről is szólt a Wild Cards?
A Wild Cards egy szuperhősökről szóló antológia volt, de a képregények egy részéhez képest igen komor és realista ábrázolásmóddal dolgozott.
A történet távolis Takasi bolygón kezdődik, ahol a Takasi uralkodóházak hatalmát a családtagok magas pszichikai képessége tartotta fenn. Az egyik nagy ház az Ilkazam ezen képességeit még jobban fel akarta erősíteni, hogy hatalmukat végkép biztosítani tudják az egész bolygón. Ennek érdekébe az Ilkazam Ház kutatói kifejlesztettek egy vírust, mely az áldozat génszerkezetét átírva felerősítette annak mentális képességeit, azonban a vírus igen nagy arányban mellékhatásokkal járt. A teszt alanyok vagy meghaltak, vagy pedig teljesen eltorzultak. A Takasi nem rendelkezett elég teszt alannyal, hogy nagyobb mértékben vizsgálni tudják a vírust. Ezért az Ilkazam tudósainak figyelme a Földre terelődött, ahol a Takasiakhoz igen hasonló gén szerkezetű lények éltek az emberek. A kutatók úgy döntöttek, hogy megfertőzik az egész bolygót, hogy meg tudják vizsgálni, hogy miként hat a vírus egy igen magas élő populációra. Útnak is indítottak egy hajót, de az Ilkazam trónörököse Tisianne nem értett egyet ezzel a döntéssel és az expedíció után indult, hogy megakadályozza a vírus töltettek kilövését. Tisianne a Földnél utol is érte az Ilkazam hajót azonban, mivel a legénység továbbra is teljesíteni akarta a kitűzőt feladatott, ezért tűzharc alakult ki a két hajó között, melynek eredményeként a hordozó hajó a Földre zuhant és New York állam mellett csapódott a Földbe. Tisianne pedig hiába szállt le, hogy megkeresse a vírus tölteteket, mert időközben fogságba került az Egyesült Államok hadserege állttal. Ez idő alatt pedig a töltettek igen rossz kezekbe kerültek és 1946 Májusában Manhattan felett fel is robbantak. A kiszabaduló vírus előbb Manhattant, New York teljes lakosságát, majd szép lassan az egész világot megfertőzte.
A vírust nem mindenki kapta el, de akit még is megérintett arra vagy szörnyű kínhalál várt vagy pedig a vírus felülírta az áldozat DNS-ét. De ez sem jelentett minden esetben sikert. Sok áldozat szörnyű mutációkon esett át. A szerencsés kevesekben ellenben felébresztette a lappangó mentális potenciákat és hihetetlen képességekkel ruházta fel ezen személyeket. Bár ezen áldozatok sem érezték mindig szerencsésnek magukat. Akik fantasztikus képességeket kaptak Ászoknak nevezték, míg, akiket a vírus eltorzított azokat Jokereknek. Ezen lap kiosztások miatt kapta a vírus a nevét Wild Cards vagy ahogy magyarra fordították Fekete Lap.
Erre a kezdeti hát történetre építkezett az első kiadás 15 novellája, ami végig haladt az USA történelmén és 80-as évek elején ér véget.
A sikert nem is bizonyíthatja más, mint, hogy 1987-ben még további két kötet jelent meg, majd ezt követően 1988 tovább két kötet látott napvilágot, majd két év kihagyás után újabb két antológia került kiadásra. Az antológiák megjelenése mellett közben megjelentek a regények illetve a Wild Cards világában játszódó képregények is. Érdekesség, hogy 1987-ben Neil Gaiman felkereste Martint, hogy lenne egy karaktere a Wild Cards-hoz, akinek az volt a különleges képessége, hogy az álmok világban tudott élni. Martin az akkor még nem annyira ismert képregény szerzőt elutasította és Gaiman az ötletet az egy évvel később megjelent Sandman-ben használta fel. Martin egyébként szeretett volna egy képregény szerzőt is meghívni az antológiába, de ő Alan Moore gondolt. Moore azonban egyáltalán nem reagált semmilyen megkeresésre, mert minden idejét lekötötte a Watchmen írása, amit Dave Gibbons-al közösen készítettek a DC-nek.
A Wild Cards-ból két szerepjáték feldolgozás is készült. Az első 1989-ben jelent meg a Steve Jackson Games gondozásában a GURPS szuperhősökkel foglalkozó változatának a Super-nek a kiegészítő könyveként, míg a másik változatott 2008-ban adta ki a Green Ronin Publishing Wild Cards Campaign Setting címmel ami a Mutants & Masterminds szerepjáték rendszerére épült.
Az igen terjedelmes sorozat első kötetére a magyar olvasóknak egészen 2017 júliusáig kellett várni, amikor is a Libri könykiadó úgy döntött, hogy belevág a Wild Cards sorozat kiadásába és Fekete Lapok címmel kiadta az első kötet.
De miért kellett ennyi időt várni a kiadásra? A kérdésre a válasz teljesen prózai. A 90-es években Martin még nem nagyon volt ismert, pár novellája ugyan megjelent a Galaktikában illetve később elkezdték megjelentetni a regényeit. Kezdve először a Lázálommal, majd ezt követően a Tűz és Jég Dala ciklussal, de kis hazánkban akkor lett igen ismert név, amikor a HBO elkezdte vetíteni a Trónok Harcát. Több mint valószínű, hogy a Libri erre a népszerűségre alapozva, mert belekezdeni egy ilyen sorozat megjelentetésébe.
A magyar olvasók azonban szerencsésnek is mondhatják maguk, mert bár ugyan a kötet igen késve érkezet meg a magyar piacra, ellenben a fordítás a 2010-ben megjelent bővített kiadáson nyugszik. Ebbe a kötetbe az eredeti tizenöt novellán kívül tovább két történet is bekerült.
Ahogy már fentebb már leírtam a tizenhét novella végig vezet az USA közel múltján, kezdve az 1946-os New York vírus katasztrófától egészen a 80-as évek elejéig. A történetek bizonyos időszakokba lehet csoportosítani, amiket különböző áldokumentumok és újság cikkek kötnek össze.Ezt a megoldást Alan Moore is alkalmazta a Watchmen-ben.
A történetek igen változatosak, de érdemes egymás után olvasni őket, mert egyes szereplők többször feltűnnek és akár kihatással lehetnek a későbbi eseményekre. A könyv hangulatilag leginkább az X-men-re hasonlít, mely keveredik a Watchmen realitás érzékével.
A Fekete Lap fertőzöttjei legyenek azok akár Ászok vagy Jokerek a legtöbb esetben a társadalom perifériájára szorulva tengetik életüket. Az 50-es évek kommunista boszorkány üldözései közepette a Fekete Lap Amerikájában, már nem csak a másképp gondolkodókra, vagy feketékre veti ki zsarnoki hálóját a kormányhatalom, hanem az Ászokra és a Jokerekre is. Az Ászok abban a szerencsében részesültek, hogy képességeiket a többség el tudja rejteni, míg a Jokerek már nem. A megnyomorodott embereket gettókba kényszerítették és utolsó mentsvárúként szolgáló Dr. Tachion, aki egykor útnak indult a Takasi-ról is, hogy gátat vessen a Fekete Lapnak, is számos lelki megpróbáltatáson esik át, míg sikerül újra visszatérnie régi énjéhez és ismét neki állni a gyógyításnak.
Ahogy az olvasó halad a történeteken keresztül egyre előrébb, úgy pillanthat bele az 50-es, 60-as, 70-es és kora 80-as évek USA-nak minden napjaiba. A társadalmi igazságtalanságokat és az abból eredő tragédiákat bemutató történetek mellet azonban helyet kaptak detektív, akció és horror történet is. Bizony egy novella erejéig egy Lovecrafti természetfeletti horror is helyett kapott, mert a megnövekedett emberi mentális potencia felkeltette bizonyos ősibb és vénebb lények figyelmét.
Kiknek lehet ajánlani ezt a könyvet? Akik a képregények mellett szeretnek regényeket is olvasni azoknak a Fekete Lapok biztos telitalálat. A sci-fi és fantasy regények kedvelőinek is sok kellemes percet nyújthat ez a könyv.
Én csak azt tudom mondani, hogy mindenki adjon egy esélyt ennek a könyvnek. Én személy szerint már nagyon várom a 2018-as év elejét, mert akkor jelenik meg a következő kötet.