Több mint száz éve ül a császár mozdulatlanul földi Arany Trónján. Isteni akaraterejű vezetője ő az emberiségnek, melynek fáradhatatlan hadserege több mint egy millió világon gyakorolja hatalmát. Rothadó teste láthatatlan kínokat áll ki a Sötét Kór Technológiája által. Ő a Birodalom Halott Lordja, kiért több ezer lélek hal meg naponta, kiért vért isznak, húst esznek. Emberi vért, emberi húst-az anyagot mely a Birodalom szerves része.
E korban az emberi lét csak egy a több millió közül. Az élet az elképzelhető legvéresebb, legkegyetlenebb rezsim alatt folyik. A mese erről a korról szól. Ebben az univerzumban élheted napjaidat-ha van elég bátorságod-sötét és borzalmas területeken, ahol a remény és vigasz nem nagyon kap helyet. Készítsd fel magad ha részt akarsz venni a kalandban. Felejtsd el a technológia erejét, a tudományt és az egyszerű emberséget. Felejtsd el a megértés és haladás ígéretét. Nincs béke, mészárlás és öldöklés folyik a szomjazó istenek kacajától visszhangzó csillagok között.Az univerzum hatalmas hely, de történjen bármi, nem maradsz ki belőle.*

1987 Szeptemberében ezek a sorok fogadták azokat az érdeklődőket, akik megvették a Games Workshop, akkori új stratégiai játék szabálykönyvét a Warhammer 40.000 Rogue Trader-et. Az olvasók előtt egy igen kaotikus sci-fi világ tárult ki, melyben a cég régebbi játékának a Warhammer Fantasy Battle-nek lényei és szörnyei keveredtek a távoli jövőben egy Asimovi és Herberti hanyatló Birodalomban, amit még hangulatilag nyakon öntöttek a 2000 AD magazin punkos elborult vagányságával.
Ez egy igen hangulatos és eredeti világot eredményezet, ami megalapozta a játék későbbi sikerét. Pár kiegészítő után elhagyták Rogue Trader utótagot, és a játék Warhammer 40.000 néven folytatta tovább pályafutását, ami mind a mai napig tart.
Bizony a Warhammer 40.000 Szeptemberben már betöltötte harmincadik évét, és ezt nem mondhatja el minden stratégiai játék magáról, akik a 80-as években indultak útjukra. Arról nem is beszélve, hogy most június 17-én jelent meg a Warhammer 40.000 8. kiadása, ami ha nem is mindenben, de egy kicsit visszatért a gyökerekhez. De hogy is indult mindez és, hogy született meg a Warhammer 40.000 Rogue Trader?

A kezdet kezdetén

Történetünk 1975-ben kezdődik, amikor is három angol iskolás barát John Peake, Ian Livingstone és Steve Jackson megalapították Londonban a Games Workshop-ot. A cég eredetileg fatársasjátékok gyártását tűzte ki célul, de ez hamarosan megváltozott.
Ahhoz, hogy felhívják magukra a figyelmet Jackson-ék egy hírlevelet kezdtek készíteni az Owl and Weasel-et, amiben számos klasszikus társas és háborús (wargaming) játékról írtak. Ennek a hírlevélnek az egyik példánya eljutott Brian Blume-hoz. Ebben az időben Blume már az egyik vezetője volt a Tactical Studies Rules-nak (röviden TSR), akik 1974-ben kiadták a világ első szerepjátékát a Dungeon and Dragons-t. Blume-nak annyira megtetszett az angolok hírlevele, hogy válaszként küldött egy D&D a Games Workshopnak.
A játék Ian Livingstone-t és Steve Jackson-ot teljesen lenyűgözte. Eddig ilyen játékot még nem láttak és végtelen számú lehetőséget láttak benne, ezért felvették a kapcsolatot Brian Blume-al és egy három éves exkluzív szerződést kötöttek a D&D európai forgalmazására. Ezzel a Games Workshop át nyergelt az általános társasjáték kiadás piacáról a szerepjáték frontjára.
Ez jó döntésnek tűnt, mert a cég kezdet be indulni. 1977-ben le váltották Owl and Weasel hírlevelet és a Games Workshop 1977 júniusában el indította saját magazinját a White Dwarf-ot. Ezt követően 1978-ban már megengedhették maguknak, hogy saját boltot is nyithassanak, így 1978 áprilisában megnyílt az első GW shop Londonban. 

A szerepjátékok, illetve a társasjátékok és a hadijátékok sok modell figurát igényeltek. Ezért a vállalkozásnak szüksége volt egy figurakészítő cégre. Itt jött képbe Bryan Ansell játéktervező akinek már volt egy figura készítő cége az Asgard Miniatures, amit 1976-ban alapított. Az Asgard termékei igen jó ajánló levélnek tűntek, ezért a Games Workshop leült Ansell-el tárgyalni és 1979 év elején közösen megalapították a Citadel Miniatures. 
A Citadel Miniatures kezdetben fém figurákat készített szerepjátékokhoz, háborúsjátékokhoz, különböző film sorozatokhoz, mozifilmekhez illetve játékokhoz. A cég lett a Games Workshop fő figura beszállítója, ez a kapcsolat a későbbi évek során annyira szoros lett, hogy sokan azt hitték, hogy a Citadel nem is egy független vállalkozás, hanem inkább a GW egyik stúdiója.
Mindeközben az Amerikai TSR mellett számos másik szerepjáték kiadó is megjelent az Amerikai piacon, mint például a GDW aki az első sci-fi szerepjátékot a Travellert adta ki vagy a Chaosium aki pedig a RuneQuest-et illetve az egyik első horror szerepjátékot a Call of Cthulhu dobta piacra. A Games Workshop ezekkel a cégekkel is leült tárgyalni és mindegyiknél megszerezte a terjesztési jogokat, így Angliában, de egy jó ideig talán Európában is a Games Workshopon keresztül juthattak Amerikai szerepjátékok a játékosokhoz. A GW ilyen hátszéllel illetve a Citadel Miniatures-el a háta mögött jogosan nézhetett előre bizakodóan a jövőbe és akkor még nem is tudták, hogy milyen változásokat fognak előidézni, mind a szerepjátékos, mind pedig a hadijátékok világában.

A pöröly eljövetele

A Citadel Miniatures az 1979-es megalakulását követően egyre nyereségesebb lett. Bryan Ansell azonban a bolti eladások mellett be szeretett volna törni az otthonokba is a termékeivel. Ezért neki is látott egy postai csomagküldő szolgáltatás létrehozásának, aminek a végeredménye a Citadel Mail Order lett.
Azonban az új szolgáltatáshoz szüksége volt Ansell-nek egy olyan embere, aki ért a játék fejlesztéshez és el is tudja vezetni a Mail Ordert. Itt jött a képbe Rick Priestley.
Rick Priestley és Bryan Ansell még 1976-ban ismerkedtek meg, amikor Ansell és barátai megalapították az Asgard Miniatures-et. A 17-18 éves Priestley figura festéssel segített be az Asgardnak, majd Ansell tanácsát és biztatását megfogadva neki állt figura modelleket tervezni. Számos modell került ki a kezei közül, amiket mind az Asgardnak tervezett. Amikor Priestley főiskolára került, akkor is még készített egy két modellt afféle kereset kiegészítésként.
A főiskola elvégzése után Rick Priestley szabadúszó játéktervezőnek állt. Ebben az időszakban adta ki barátjával Ricahrd Halliwell a Combat 3000-et és a Reapert. Mind a két játék egy csatajáték szabálygyűjtemény volt, de ez első sci-fi játék volt, míg az utóbbi fantasy alapokon nyugvót.
Ez a két játék illetve a régi ismeretség igen jó ajánló levél volt a Citadel számára, és épp ezért Ansell nem is habozott Priestley-nek fel ajánlani az állást. Priestley azonban nem nagyon akarta feladni szabadúszó pályafutását. Ezért abban egyeztek meg Ansell-el, hogy hetenként egyszer kétszer beugrik a céghez és néha besegít. Azonban Priestley azt vette észre, hogy a heti egy két alkalomból állandó munkahetek lettek. Így lépett be Rick Priestley 1982-ben a Citadel Miniatures és a Games Workshop szövetségébe.
Bryan Ansell a frissen induló szolgáltatás ügyfeleit egy ajándék játékkal szerette volna meglepni. Ennek a játéknak a kezdeti neve Rogue Trader volt. A Rogue Trader ebben az időszakban még csak egy fantasy játék volt. Az eredeti elképzelés az volt, hogy egyszerű szerepjátékot vagy más néven egy kis léptékű csatajátékot (skirmish) készítenek. A legfőbb cél az volt, hogy a játék támogassa a Citadel termékeket. Az első kalkulációk szerint a játékosok a játékhoz, majd csak pár figurát vesznek, amik a szörnyeket illetve a hősöket jelképezték volna. Ekkor jutott eszébe Ansell-nek, hogy ha nagyobb léptékbe gondolkodnak, és nem csak egy egyszerű szerepjátékban akkor több figurát tud majd eladni, hisz ha valaki szeretne egy egész sereget felállítani annak több modellre lesz majd szüksége. Ezért az eredeti Rogue Trader törölték és egy új elképzelés lépet életbe. Ansell egy olyan csatajátékot szeretett volna, ami támogatja a Citadel termékeit illetve a szerepjátékokat. A játék fejlesztését Ansell egy maga nem tudta volna elvégezni. Ezért a fejlesztéshez felkérte még Rick Priestley és annak barátját Richard Halliwell-et, aki ebben az időszakban öntőforma tervezőként dolgozott a Citadel-nél. A két barát elfogadta felkérést és így Ansell-ék elkezdték a fejlesztést. Priestley és Halliwell elővették saját fejlesztésű játékukat a Reapert és annak az alap motorját kezdték át dolgozni, figyelembe véve Ansell elképzeléseit.
A kész játék 1983 szeptemberében jelent meg Warhammer The Mass Combat Fantasy Role-Playing Game címmel. A játék három fekete fehér füzetet tartalmazott (Tabletop Battles, Magic, Characters) amit a Citadel illusztrátora Tony Ackland készített, míg a doboz borítóját a Games Workshop egyik művésze John Blanch alkotta meg.

Ez volt a Warhammer Fantasy Battle és a Warhammer univerzum születésének időpontja, bár ebben az időben még a rendszer igen kezdetleges volt. A játék ahogy Ansell is elképzelte támogatta a csatajátékokat és szerepjátékként is lehetett használni. A Tabletop Battles füzet tartalmazta a seregekre és nagyobb csapatokra vonatkozó szabályokat és a játék harcrendszerét illetve egy kezdő scenariot, míg Characters az egyéni karakterek létrehozására illetve azok fejlesztéséhez adott szabályokat és egy kezdő kalandot is beleraktak. A Magic pedig a játékban használható varázslatokat illetve varázstárgyakat (talismans) és azokra vonatkozó szabályokat taglalta.
Az egységek nyolc fő jellemzővel rendelkeztek (M,Ws,Bs,S,T,W,I,A), míg a karakterek tovább plusz négy főjellemzőt kaptak az alap nyolc mellé (Ld, Int, Cl, Wp). Bár a szabálykönyv különböző kockákat alkalmazott, de a rendszer magja még is a hatoldalú kocka használatára épült (D6). Egy sikeres cselekedethez az adott karakternek egy megadott célszám fölé kellett dobni hatoldalú kockával. Ha az érték nagyobb vagy egyenlő volt, mint a megadott célszám, akkor az adott egység sikert ért el. A célszámokat a játékosok táblázatokból tudták ki olvasni. Ennek köszönhetően a játék igen pörgősé vált és szabályai is könnyen tanulhatóak voltak.
Ezt figyelembe véve az ember azt hihetné, hogy a Warhammer már a megjelenés időpontjában kasza siker volt, pedig sajnos nem így történt. A kezdeti időben számos kritika érte a játékot. A játék egyszerre akart csatajáték és szerepjáték lenni, ami nem mindenkinek tetszett. A kritikusok egy részének a szerepjátékos rész egyáltalán nem tetszett. A játék külalakja is nagy kezdetleges volt. A füzetek számos nyomdahibát tartalmaztak, például egyes helyeken az értékek el voltak csúszva. A Dragon magazin cikk írói pedig még az angol nyelvhelyességre is panaszkodtak. A Warhammer-nek volt még egy problémája, ami nagyban hajazott az egykori kezdetleges D&D-re. Ez pedig nem volt más, mint, hogy nem volt saját világa. Bár a Warhammer rendelkezett egy alap szörny listával és pár példa karakterrel, illetve tartalmazott egy kis helyszín leírást, de az is nagyon általános volt. Ebben az időszakban a Warhammer még csak egy játék keretrendszer volt, amire a játékosoknak kellet felépíteni a saját elképzeléseit. Arról nem is beszélve, hogy még egy sereg listát sem tartalmazott, amiből a játékosok felépíthették volna a seregeiket. De ezeket a kezdeti hibákat félre téve, a kritikusoknak a Warhammer csatajátékos része nagyon tetszet. A már fent említett könnyen tanulható és gyors szabály rendszer sokaknak elnyerte a tetszését. Amit pedig újdonságként ki is emeltek az a pszichológia szabályok voltak.
De mit is takartak ezek a pszichológiai szabályok? Azt, hogy a rendszer leszabályozta, hogy bizonyos veszteségek mellett az egyes seregtestek vagy csapatagok, hogyan reagálnak az adott eseményre illetve bizonyos fajok, egy csatában hogyan viseltetnek egymás iránt. Itt kapott először szabályt, a törpe ork gyűlölet is. Ehhez hasonló szabályok ebben az időszakban, mind a csatajátékokban, mind pedig a szerepjátékokban nem nagyon voltak. Először ilyen szabályok a Warhammer előtt a Call of Cthulhu szerepjátékban jelentek meg.

Számos hibát és hiányosságot orvosolandó Ansell-ék 1984-ben kiadták a Forces of Fantasy kiegészítő dobozt. A Force of Fantasy már tartalmazott sereglistákat és azoknak a leírásait illetve új szabályok is napvilágot láttak. Például megjelentek a hadigépekre vonatkozó szabályok illetve bevezetésre került a pontrendszer. A pontrendszer úgy működött, hogy minden egyes egység illetve varázstárgy pont értékkel rendelkezett. Ezeket a játékosnak össze kellett adni és az így kapott értéket, amit a sereg pontértéknek (army point) neveztek össze kellett vetni a küldetésben előírt pont értékkel. Ha a játékos sereg pontértéke meghaladta az előírt pont határt, akkor csökkenteni kellett vagy az egységei vagy pedig a karakterek varázstárgyainak számát. A rendszernek köszönhetően nagyjából fent lehetett tartani a játék egyensúlyát illetve meg lehetett határozni a játék léptékét. Így például ha egy rendezvényen csak egy kisebb csatát akartak lejátszani, akkor kisebb ponthatárt írtak elő. Ezt a rendszert később, majdnem az összes wargame átvette.

A kiegészítőt követően pedig nem sokkal megjelent a játék második kiadás is, ami már Warhammer Fantasy Battle címmel került a boltok polcaira.  Bár már a Force of Fantasy-ben is voltak világ leírás töredékek, de a Warhammer Fantasy-ben jelent meg először teljes egészében Öreg Világ első egységes leírása. A játékosok megismerhették a Káosz fertőzte középkori Földet, ahol a megszokott fantasy fajok mellett megjelentek a Slannok bukott népe is, amit az Azték civilizációról mintáztak.
A játékból kiemelték a szerepjátékos elemeket, és csak a csatajátékos szabályok maradtak meg illetve a kaland mester szerepe (Game Master röviden GM) Bár a kaland mester inkább már csak a játékvezető és a narrátor szerepét töltötte be. Az egységek jellemzőit összevonták és most már minden egységnek tizenkét fő jellemzővel rendelkezett(M,Ws,Bs,S,T,W,I,A, Ld, Int, Cl, Wp). A sikeres pontrendszert is megtartották és a játék lelkét továbbra is a D6 teszt rendszer képezte, de az első kiadáshoz képest sokat finomítottak rajta. A morál szabályok is megmaradtak illetve a Force of Fantasy-ből is számos szabály átkerült. A játék külalakján is sokat javítottak. A Warhammer Fantasy Battle az elődjéhez képest sokkal színvonalasabb kiadvány lett, most már nem voltak nyomda hibák és a dobozon kívül a füzetek előlapja is színes lett.
A Warhammer egyre népszerűbb játék lett és ezzel arányosan megnőtt a figurák utáni kereslet. Bryan Ansell elképzelései beigazolódtak, a Warhammernek köszönhetően a Citadel egyre több figurát és ahhoz tartozó kellékeket tudott eladni. Ekkor még a Games Workshop és a Citadel termékei még nem terjedtek szét a világban, de vihar szele már felébredt.

2000 AD és a Games Workshop

1977 február 26-án jelent meg Angliában a 2000 AD sci-fi/fantasy képregény antológia Kelvin Gosnell, Pat Mills és John Wagner közreműködésével. A magazinban különböző stílusú történetek jelentek meg, de többségükre jellemző volt, hogy a kor lázadó punkos szellemét képviselte. Olyan képregény szerzőket nevelt ki, mint Neil Gaiman vagy Alan Moore. A magazin egyik eblematikus alakja pedig már a márciusi második számban megjelent John Wagner tollából és Carlos Ezquerra rajzasztaláról.
Ez figura nem volt más, mint Dredd Bíró (Judge Dredd) a közel jövő kérlelhetetlen és kompromisszumokat nem ismerő rendfenntartója. A Dredd Bíró történetek egy Nukleáris háború utáni Amerikában játszódtak. Az USA nagy rész egy radioaktív pusztaság amit a túlélők csak az Átokföldjeként neveznek. A megmaradt lakosság három falakkal körbe vett hatalmas városban tömörült össze. A városokban a totális hatalmat a Bírák gyakorolják. A Bírák rendőrök, bírák, hóhérok vagy ha szükséges, akkor katonák.  A történetek többségének a helyszíne a legnagyobb város komplexum Mega City One, ami majdnem magába foglalja az egész keleti partot. Ennek a városnak az egyik leghírhedtebb Bírája Dredd, aki szó szerint betartja a törvény, minden áron. A képregény történeteinek szatirikus felhangja volt, és alapvetően az volt a célja, hogy görbe tükröt mutasson az akkori társadalomról.
Dredd figurájának is köszönhetően a 2000 AD egy befutott és sikeres magazin lett Angliában. A Games Workshop ebben az időszakban éppen felfelé ívelő pályán volt és, hogy nehogy le maradjanak egy szabad piaci résről Angliában, gyorsan megvásárolták számos 2000 AD képregény karakternek a felhasználási jogát. Arról nem is beszélve, hogy mind a Games Workshop-nál, mind pedig a Citadel-nél számos fejlszető rajongott a 2000 AD magazinért.
A cég nem is várt sokáig és 1982-ben már kiadták a Judge Dredd társasjátékot amit Ian Livingstone tervezet. A játékban a játékosoknak Mega City One területén zajló bűncselekményeket kellett felszámolniuk illetve a bűnőzöket elfogniuk. Azonban a társasjátékok mellett a Games Workshop szerepjátékban is gondolkozott.

Erre a feladatra Rick Priestley és Marc Gascoigne kérték fel. Priestley-nek már volt tapasztalata játékfejlesztésben, míg Marc már számos Games Workshop-os anyag szerkesztésében vett részt. A játék fejlesztése során számos elemet átvettek a meglévő Warhammer Fantasy Battle-ből, és ezeket az alkotó elemeket tovább fejlesztve 1985-ben ki is adták a Games Workshop gondozásában Judge Dredd: The Role-Playing  Game-t. A játék két füzetet, két térképet, pár kockát és a játékosokat és ellenfeleiket szimbolizáló karton figurákat tartalmazta. A játékosok a játékban Bírákat alakíthattak és karaktereiknek nyolc fő jellemzőjük volt /Strength (S), Initiative (I), Combat Skill (CS), Drive Skill (DS), Technical Skill (TS), Street Skill (SS), Medical Skill (MS), and Psi Skill (PSI) / illetve pár speciális képességet vehettek fel. A legtöbb cselekedetnél az adott fő jellemző értéke alá kellett dobni két darab tízoldalú kockával. A játék mechanizmusának egyes részei felhasználásra került a 1986-ban megjelent Warhammer Fantasy Role-Play-ben is.

Priestly barátja Richard Halliwell is készített egy 2000 AD játék feldolgozást, ez volt az 1986 Decemberében megjelenő Rogue Trooper.
A Rogue Trooper 1981-ben jelent meg a 2000 AD magazinban. A képregényt  Gerry Finley-Day és Dave Gibbons alkotta meg. A történet a távoli jövőben játszódik ahol két szuper hatalom a Norts és a Southers vívja szüntelen háborúját. A véres csaták döntő helyszíne a Nu-Earth ami egykor paradicsom volt, de a két hatalom intenzív háborúskodása véres pokollá változtatta. A hadakozó felek genetikailag kifejlesztett szuperkatonákat küldenek csatába, mivel csak ezek a szuper emberek képesek túlélni a Nu-Earth poklát. Ezek a katonák voltak a Rogue Trooperek. A történet főszereplője három katona, akik túl élnek egy árulás következtében bekövetkezet mészárlást és egyetlen céljuk, hogy  az ellenséges vonalak mögött túl élve megtalálják az árulót.
A társasjáték egy az egyben átvette a képregény történetét. A játékosok a túlélő katonákat alakíthatták, akik egy hexa elemekből álló térképen mozoghattak a figuráikat és a fő céljuk az áruló megtalálása volt.
A Games Workshop ekkor még nem is gondolta, hogy hamarosan a Rogue Trooper fog egy kis fejtörést okozni a fejlesztőknek.

A Rogue Trader visszatérése és a 41. évezred hajnala  

A Games Workshop és a Citadel Miniatures a Warhammer Fantasy Battle-nek köszönhetően egy igen erős hadijátékkal rendelkeztek a 80-as évek közepén. Ráadásul 1986-ban a Games Workshop kiadta a Warhammer Fantasy Roleplay szerepjátékot is, ami már teljes értékű szerepjáték rendszer volt, ami Warhammer világán Öreg Világon alapult és nagyban támogatta a csatajátékos testvérét is. Ennek köszönhetően olyan játékosok is potenciális vásárlok lettek, akik eddig nem vásároltak figurákat a játékaikhoz, de az új szerepjátéknak köszönhetően még is kedvet kaptak rá.
Azonban volt egy bökkenő. A Warhammer bár rendelkezet minimális sci-fi elemekkel, de ezek alapvetően csak a hátteret színesítették, mint például a Slannok ősi csillagjáró népe, és ezt leszámítva a játék egy fantasy hadijáték volt. Azonban a szerepjátékosok és a hadijátékosok táborának egy része nem éppen fantasy rajongó volt. Sokan közülük sci-fi-et kedvelték és volt is igényük ilyen játékokra. Bár a Citadel adott ki sci-fi alapú figurákat, de ezek már egy befutott rendszeren vagy címen alapultak, ilyen volt például a Dr. Who figura készlett. A cégnek saját sci-fi rendszerre ekkor még nem volt, egyedül a már fentebb említett Judge Dredd RPG lehetett volna említeni, de azt is a 2000 AD-től licencelték.
 A Games Workshop és a Citadel szeretett volna egy saját egyedi sci-fi alapokon nyugvó hadijátékot. Az első lépésként pár koncepcionális modellt készítettek, amik még fémből készültek és az 1986-as nyári szórólapban illetve az 1986 augusztis White Dwarf-ban (WD 80) jelentek meg. Ezek a figurák voltak az első űrgárdista (Space marine) és űr ork (space orc) modellek. Azonban ezekhez a figurákhoz még nem volt egyetlen sor szabály sem.
Ehhez a munkához ismét Rick Priestley-et kérték fel, akinek már volt tapasztalata sci-fi alapú hadijátékokkal kapcsolatban. Az új játékkal szemben hasonlóak voltak az elvárások, mint az egykori Warhammer-el. A játéknak támogatnia kellett a Citadel termék családot illetve kompatibilisnek kellet lennie, az eddig megjelent Warhammer játékokkal is.
Priestley-nek egyébként már voltak régebben is tervei egy sci-fi alapú játékra a Combat 3000 után is, még mielőtt a Citadel-hez került volna, ennek  a játéknak a munka címe Rogue Trader spaceship role-playing and combat game volt. A játék egy középkori csillagbirodalomban játszódott volna, ahol a Star Trek sorozatokban megismert kalandor csillaghajósok, ebben az esetben a Rogue Trader-ek, a birodalom határain túlra merészkedtek volna hajóikkal a hiperűrön (warp) keresztül. Már ebben a változatban is megjelentek a csillagjáró elfek és orkok népe. A játék eredetileg nem csak a szárazföldi csatákat, hanem űrcsatákat is szimulált volna, ehhez Priestley még pár hajó tervet is készített, azonban ez a project jegelve lett, amikor a 1982-ben a Citadel-hez került. Az új játéhoz azonban ismét elővette a régi anyagokat. A játék az 1982-ben leállított Rogue Trader címet kapta, ami az egykori első Warhammer játék munka címe is volt.
Priestley a régen fiókba tett sci-fi játék világát összekapcsolta a Warhammer univerzummal és azzal hidalta át a technológiai különbségeket, hogy a játék idejét át tette 40.000 évvel későbbre. A játék alapmechanizmusát a Warhammer Fantasy Battle második kiadása adta, de számos szabály a harmadik kiadásból is át került, de ezen nem is szabad csodálkozni, mivel Priestley ebben az időben párhuzamosan dolgozott a Rogue Trader-en illetve a Warhammer Fantasy Battle harmadik kiadásán is. Azonban számos szabály át került Judge Dredd szerepjátékból is. Az első változat újra írása után a játék késznek volt tekinthető, de még volt egy kis gond.
A játék címe ütközött egy másik GW-es játékkal a Rogue Trooper-rel. A Rogue Trooper a 2000 AD-től licencelt név volt, és félő volt, hogy jogi vita alakulhat ki a Rogue Trader cím miatt, ezért új címet kellett találni a játéknak. Ekkor vetődött fel, hogy mivel a játék a Warhammer univerzumban játszódik, akkor legyen a játék főcíme Warhammer kapcsolatos. Bryan Ansell ebben az időben mondta azt Priestley-nek, hogy „Hívjuk a játékot Warhammer 3000-nek vagy valami hasonlónak!” erre Priestley azt válaszolta „A játék 40.000 ével későbbi jövőben játszódik, nem hívhatjuk Warhammer 3000-nek!” Így kapta meg a játék végleges nevét ami Warhammer 40.000 Rogue Trader volt.
A Warhammer 40.000 Rogue Trader 1987 szeptemberében jelent keményfedeles könyv formájában. A könyv tartalmazta a játék szabályrendszerét és egy terjedelmes világleírást illetve a kötet végébe bekerült pár perforált karton lap. Ezekről lapokról lehetett ki vágni a fegyver sablonokat illetve egy kezdő űrgárdista és ork csapat jelölőt ami a figurákat hívatott helyettesíteni, amíg a játékos nem vett magának saját figurákat.
A rendszer alapjai a warhammer fantasy battle alapjain nyugodtak, de sokban eltértek az akkor még nagy testvérnek számító rendszertől. A warhammer fantasy battle-ben a csapatok többsége zárt alakzatokban mozoghatott, míg a warhammer 40.000-ben az egységek 2” távolságra helyezkedtek el egymástól (skirmish), ezt a távolságot azonban nem nyújthatták tovább. Az egységek ez által sokkal szabadabban mozoghattak. A közelharc mellett megjelentek a nagy hatótávolságú tűzfegyverek illetve a mágiát leváltotta a pszi.
A harci járművekkel egy külön fejez foglalkozott, bár a Warhammer Fantasy Battle-ben is voltak harci járművek, de egy sci-fi környezett sokkal részletesebb szabályokat követelt meg egy fantasy-hes képest. Egyes Judge Dredd RPG szabályok itt köszöntek vissza. Érdekesség, hogy a járművekkel foglalkozó fejezet elején a szabálykönyv leszögezte, hogy a szabályokat bármely sci-fiben használt modellre rá lehet építeni, mivel egyelőre a Citadel még nem tud minden modellt legyártani. Bár szerepeltek szabályok a légi járművekre is, de azok nem terjedtek ki az űr csatákra. Priestley-nek ezen tervei ebben az időben ki maradtak a szabálykönyvből, de a terveit és elképzeléseit a későbbi Spacefleet-be illetve annak örökösébe a Battlefleet Gothicba beleépítették.
A Warhammer 40.000 Rogue Trader bár háborús játéknak készült, de még tartalmazott némi szerepjátékos elemeket.
A rendszerben meghagyták a kalandmester (GM) szerepét. A kalandmester feladata a játék szabályainak betartatása volt, afféle bíróként szerepelt a játékban, de neki kellett fel vezetnie az adott csata történetét. A korai Warhammer 40.000 scenarioknak mindig volt egy előtörténete, ami elmesélte az adott helyszín leírását és a két szemben álló fél viszonyát. Bizonyos esetben, voltak rejtett utasítások is, amit csak a Kalandmester tudhatott, és amikor kellett akkor beleszólt a játékmenetébe. A kalandmester kezeltet az olyan npc-éket is amit egyik játékos sem használt, ilyen voltak például  az idegen világok faunája.
A rendszer másik szerepjátékos jellemvonása az volt, hogy az adott seregek fő vezéreinek, hőseinek vagy egyedi karaktereinek az értékeit bizonyos határok között a játékosok pont elosztással vagy kockadobással meg tudták határozni. Így egyedi karaktereket tudtak létrehozni.
Ezen elemeknek köszönhetően egyesek akár szerepjátékként is használhatták a Rogue Tradert.

De mi miatt lett annyira kedvelt a Warhammer 40.000 Rogue Trader? Lehet egy játéknak jó rendszerre, de az még nem garancia arra, hogy sokáig köztudatban fog maradni. Arról nem is beszélve, hogy ebben az időben a Rogue Trader-hez hasonló más játékok is voltak a piacon. Ilyen volt a GDW Traveller-e vagy I.C.E Spacemaster-re, de ide sorolható még a FASA Battletech-e karöltve a Mechwarrior-al is.  Akkor mi lehetett az a dolog ami életben tartotta ilyen nevek mellett a Rogue Trader-et és mind a mai napig számos rajongott szerez magának?
Ez a titok talán a 41. évezred sötét jövőjében leledzik. Az előbb említett játékok mindegyike egy távoli csillag birodalom összeomlása után játszódik, ahol bizonyos esetben akár teljes technológiai hanyatlás is tapasztalható volt. Ezek az alap sablonok még az Asimovi Alapítványból illetve a Herberti Dűnéből táplálkoztak. Priestley is felhasználta ezeket a sablonokat, de közben beleépítette a már létező Warhammer univerzum történelmének egyes figuráit és elemeit és ezt még jól megkavarta a 2000 AD magazin képregényeinek hangulatával. Az így kapott sci-fi világot pedig még megfűszerezte egy kis középkori hangulattal, és így született meg a 41 évezred.
A Rogue Trader 41. évezredének világa sötét és kaotikus volt. De számos elemben még eltért a Warhammer 40.000 későbbi kiadásaitól. Az emberiség Birodalma és az Isten Császár már ebben a változatban is létezett, azonban ekkor még az Isten Császár magától ült be az Arany Trónprotézisbe, hogy annak segítségévvel tovább élhessen és felügyelni tudja a hiperteret. Ekkor még a Horus Eretnekségéről még egy szó sem esett. De az űrgárdista rendházak a Császár genetikailag módosított lovagjai már megjelentek. Egyébként a genetikailag módosított űrlovagok egy kicsit hajaztak a 2000 Ad Rogue Trooper-jeire. De megjelentek már az elnyomó egyházi rendek is, illetve a hatalmas bolyvárosok, melyeket több, mint valószínű, hogy Dredd Bíró Mega City One ihletett.
Ha pedig már Dredd Bírónál tartunk a Rogue Tradernek is megvolt a maga Átokföldje, ez pedig nem volt más, mint az Iszonyat Szeme (Eye of Terror). Az első Warhammer 40.000 kiadásban az Iszonyat Szeme még nem a Káosz Birodalma volt, hanem egykori emberi világok, amiket a hieprűr viharok elszigeteltek az Impériumtól. Ezen világok többségén a társadalom anarchiába és a techbarbárságba süllyedt, csak kevés olyan bolygó maradt, ami fen tudta tartani az egykori civilizációs normákat.
Bár már a Warhammer Fantasy-ban megjelent a Káosz és a Hiperűr kapcsolata, a Rogue Trader alapkönyvben még nem említik meg sem a Káoszt, sem annak isteneit. A hiperűrben létező démonokat pedig még csak Asztrál szörnyeknek nevezték.
Számos faj és szörny is átkerült a Warhammer Fantasy-ből a 41. évezred világába. Az eldák az Öreg világi elfeknek feleltek meg, míg a zömikek (squats) a törpéknek. A háborút imádó Orkok és rokonaik is megjelentek. De még a Zoatok is átkerültek bár ők a Tyranida kaptárflotta sorait gyarapították.
De nem szabad kihagyni a Slannok ősi népét sem, akik a 41. évezredben már egy haldokló faj volt, akik nem tudták kiheverni az egykori hipertér kapu hálózatuk összeomlását.
Érdekesség, hogy Jokaerok népe egy hiper intelligens orángután faj, akik a digitális fegyvereket is készítették, csak azért került be a játékba, mert akkoriban Citadel 2000 AD figura készletben lehetett Orángután figurát kapni. 

Új generációs figurák születése

A Citadel Miniatures elindulását követően csupán fém figurákat gyártott. Ezzel nem is volt probléma, mert a vásárlók többsége csupán néhány figurát vett a játékaihoz vagy pedig a gyűjteményébe. Azonban ahogy az üzlet egyre jobban beindult a vásárlók egyre több figurát igényeltek. A Citadel-nél elkezdtek gondolkozni a műanyag figurák ötletén. A probléma csupán az volt, hogy a Citadel még nem rendelkezett olyan technológiával, aminek a segítségével műanyag figurákat tudtak volna gyártani.

A Warhammer megjelenése ellenben lépésre sarkalta céget, mert a játék megjelenésének köszönhetően még jobban megnőt a figurák utáni kereslet. A Citadel problémájára Alan Merrett találta meg a gyógyírt. Alan a 80-as évek elején ötvény készítőként dolgozott a Citadel-nél, és ebben az időben elkezdett dolgozni a műanyag figurák gyártásának a technológiáján. A több száz órányi munkaidő és a rengeteg kísérlet meghozta az eredményt. Alennek sikerült egy olyan eljárást illetve ötvényforma rendszert kidolgoznia, aminek köszönhetően a Citadel már minőségi műanyag figurákat tudott gyártani.
Megjelentek az első műanyag Warhammer Fantasy Regiment Box-ok. Azonban ezek a figurák a későbbi Warhammer figurákhoz képest még csak maximum egy vagy két darabból álltak. A játékosok még nem tudták a darabokat saját ízlésük szerint állítgatni.

Merret nem állt le a fejlesztésekkel és tovább finomította a technológiát. Ebben az időben kezdődött el a Rogue Trader fejlesztése, ami számos új problémát vetett fel. A Rogue Trader egy sci-fi környezetben játszódott, ami megkövetelt a modern harcjárművek meglétét, mint például tankokét. Azonban ebben az időszakban ilyen összetett járműveket még nem tudottak legyártani a Citadel-nél. Ahogy fentebb már említettem Priestley a Járművek fejezetnék ki is tért erre a problémára, hogy a szabály könyv írásának idejében még nagyobb járműveket nem tudnak reprodukálni.
Merret ellenben ismét sikeres áttörést ért el. Sikerült a meglévő eljárásokat tovább finomítani és így most már a figurákat apró elemekből is össze lehetett rakni.
A Rogue Trader-hez jöttek ki az első moduláris figurák. Ezek voltak az első Űrgárdista készletek (Space marine boxed set) illetve a moduláris rendszernek köszönhetően megjelentek az első műanyag makett járművek is, mint például a Land Rider és a Rhino.
A Rogue Trader-nek illetve Alan Merrett munkásságnak köszönhetően megnyílt lehetőség a Citadel és a Games Workshop számára, hogy jobb és összetettebb figurákat készíthessenek.

Rogue Trader Magyarországon

 A 90-es évek elején a rendszerváltásnak és a nyugati nyitásnak köszönhetően Magyarországon is megjelentek a hivatalos szerepjátékok szabálykönyvek és kiegészítők. 1992 decemberében pedig megjelent az első szerepjátékokkal foglalkozó magazin is a Bíborhold.
A Bíborhold fő célkitűzése az volt, hogy kis hazánkban népszerűsítse a szerepjáték hobbit, segítse a kezdő játékosokat és az érdeklődőknek bemutassa a nyugaton kapható számos rpg rendszert. Ezeket a kiadványokat aztán a játékosok pár hazai hobbiboltban be is szerezhették egy kis szerencsével. Így eshetett meg, hogy a Rogue Trader egy vagy akár több példánya is eljutott kis hazánkba. A Bíborhold pedig készített is egy ismertetőt, ami az 1993 augusztusi 8. számban jelent meg Warhammer 40.000 címmel.
Koppány László cikkéből az derül ki, hogy a szerző csak részben olvasta el a szabálykönyvet és a hiányzó részeket pedig a 1992-ben a Valhalla által kiadott Inkvizítor regény leírásaira támaszkodva egészítette ki. Az minden képen érdekes, hogy az eredeti szabálykönyvben soha nem szerepeltek űrhajókra vonatkozó szabályok László még is említést tesz róluk. Arról pedig végkép fogalmam sincs, hogy honnan vette azt, az ötletet, hogy a Császárral a Génorzók végeztek. Az eredeti szabálykönyvben nem szerepelt semmilyen ilyen utalás és a Császár súlyos sérüléseire is csak a Realm of Chaos kiegészítő könyvek adnak magyarázatott.
A cikknek köszönhetően jó pár olvasó azt hitte, hogy a Warhammer 40.000 egy szerepjáték, és amikor 1994 decemberében a Troll barlang elkezdte Magyarországon forgalmazni a Games Workshop termékeit akkor számos játékos érdeklődött a Warhammer 40.000 szerepjáték iránt. A Troll barlang munkatársai pedig nem győzték magyarázni az érdeklődőknek, hogy nem volt és nagyon valószínű, hogy nem is lesz szerepjáték a Warhammer 40.000-ből. Egyetlen megoldásként, pont az egykori Bíborhold magazin utódlapjában a Holdtöltében jelentette meg egy konverziós táblázatott, aminek a segítségével a Warhammer Fantasy RPG-re konvertálhatták a játékosok a Warhammer 40.000 2. kiadásában megjelent fegyverek értékeit.

Rogue Trader napjainkban

Az 1987-es szeptemberi megjelenést követően a Rogue Trader név fokozatosan elkopott és csak a megkülönböztető cím maradt csupán a Warhammer 40.000-er. Bár a szabálykönyv címe továbbra is Rogue Trader maradt egészen 1993-ig, de a kiegészítőkre illetve a modellekre és a figurák dobozára már csupán a Warhammer 40.000 felíratott nyomtaták.
Az 1993-ben megjelenő második kiadás pedig már Warhammer 40.000 néven került a boltok polcaira. Rick Priestley még dolgozott a játék második kiadásán, de a Warhammer 40.000 több szempontból megváltozott az elődjéhez képest. Az egykori narratíva skirmish rendszer ki került a játékból. Az eredeti Rogue Trader játék kis létszámú csapatokkal számolt vagy is oldalanként maximum 25-30 figurával és egy járművel. Ez a szám az évek során egyre jobban meghízott és így a második kiadásban nagyobb seregek összerakására is lehetőség volt. Bár Rogue Trader-rekre vonatkozó szabályok az alapdobozból kimaradtak, de egy White Dwarf cikkben még leközölték a rájuk vonatkozó szabályokat, de ezt követően a későbbi Warhammer 40.000 alapjátékokból teljesen ki kerültek.
A második kiadás még nem szakított teljes egészében a Priestley által felépített 41. évezreddel, hanem csupán 1987-1993 között kiadott forrásanyagok lettek átrostálva és újra szerkesztve. Azonban az 1998-as év nagy változásokat hozott a játék világában, mert ebben az évben jelent meg a Warhammer 40.000 harmadik kiadása.
A harmadik kiadás teljesen szakított az előző két kiadással, a játékba új irányelvek jelentek meg és az egységek profilja is megváltozott. De nem csak a játék szabályait érte nagy változás, hanem a 41. évezred világát is. Az új kiadáshoz több helyen át írtál a játék világát és számos fajt töröltek a rendszerből, így eltűntek a zömikek (squat) és a génorzó hibridek is, de ki írták a történetből a Császár rejtélyes gyermekeit is a Sensei lovagokat. Az új világképbe bekerültek a Tau-k ifjú népe, akik leginkább egy anime sorozat szereplőire hajaztak. Több mint valószínű, hogy az alkotóknak pont ez is volt a célja, hogy ezzel be tudjanak törni a távol keleti piacokra is, ahol leginkább a mangákon és anime-kon alapúló játékok és rendszerek fogytak. De a Tauk mellett megjelentek a Sötét Eldák és a Necronok ősi népe is.
A változtatások bár okoztok némi ellentmondásokat, de ezt a szerzők és a szerkesztők próbálták ki küszöbölni az évek során. A rendszer finom hangolásának köszönhetően a Warhammer 40.000 egyre népszerűbb lett a 2000-es években olyannyira, hogy lassanként maga mögé szorította egykori nagy testvérét a Warhammer Fantasy Battle-et is.
Bár a későbbiekben a Games Workshop vezetésének volt egy két olyan lépése, amit egyáltalán nem lehetett játékos barátnak nevezni és ezt a valahol a Warhammer játékok is megsínylették, de az elmúlt egy két évben az  új menedzsment megpróbálta menteni a menthetőt. Ennek eredményeként sajnos a Warhammer Fantasy Battle teljesen megszűnt és egy teljesen új formában jelent meg, amit nem minden rajongó fogadott jó szível. De szerencsére a Warhammer 40.000 megmenekült a teljes átalakítástól és még javára is vált az idén júniusban kiadott 8. kiadás.
De mi lett a Rogue Trader-el?
A Rogue Trader mint hadijáték a Warhammer 40.000-ben élt tovább, azonban minden országban van egy marék rajongó, aki vagy Rogue Trader-el vagy annak egy fejlettebb változatával a Warhammer 40.000 2ed. játszanak. Ezek az emberek tartják még életben a játék régi motorját. Azt meg kell még jegyezni, hogy a Warhammer 40.000 8. kiadásába is bekerült egy két régi szabály az ősből, így például az egységek visszakapták az egyedi mozgás értékeiket. De a Games Workshop 2012-ben a játék 25. illetve a mostani 30. évfordulójának alkalmából újra kiadta az eredeti Rogue Tradert is.
A játékból azonban a 2009-ben készült egy szerepjáték is. A Games Workshop 2003-ban úgy döntött, hogy visszatér a szerepjáték kiadáshoz és létrehozták a Black Industries-et, melynek a legfőbb célja a Games Workshop szerepjátékainak gondozása és kiadása volt a legfőbb célja. 2005-ben ki is adták a Warhammer Fantasy RPG második kiadását, amit a Green Ronin Publishing javított fel a Games Workshop számára és még ebben az évben már egy díjat is bezsebelhetett (Annual Gen Con EN World RPG Awards) a játék. Az új rendszer kellemes fogadtatásának köszönhetően, a Black Industries fejlesztői úgy gondolták, hogy bele kezdenek egy olyan projectbe, amitől ezelőtt mind eddig a Games Workhop elzárkózott. Szerepjátékot csinálnak a 41. évezred világából. A tervek nem is egy, hanem egy teljes trilógiáról szóltak, amik a White Wolf World of Darkness szerepjáték sorozatra hasonlítottak volna. Az alapkönyvek egy alaprendszer magra épültek volna, amik kötetenként eltérő specifikus szabályokkal egészültek volna ki. Mindegyik játék egy főbb karakter vagy szervezet köré lett volna felépítve. Ez volt a Dark Heresy, a Rogue Trader és a Deathwatch.
Azonban a Games Workshop 2008-ban lefújta a projectet és bezárta a Black Industries-et arra hivatkozva, hogy nem éri meg nekik a szerepjáték kiadás és a fejlesztő csapat munkája nem térül meg. A sorozat egyébként már majdnem készen állt, és az első kötet a Dark Heresy és a hozzá tarozó első kiegészítő a The Inquisitor’s Handbook már nyomdában is volt. A cég emiatt még az előrendeléseket teljesítette, de a további gyártást leállította. Sok rajongó iszonyatosan csalódott és nagyon úgy tűnt, hogy még sem lesz warhammer 40.000 szerepjáték.
De ekkor jött a közös üzlet az amerikai Fantasy Flight Games és a Games Workshop között. A Fantasy Flight megvásárolta a Games Workshop játékainak licenc jogait, egyetlen ki kötéssel, hogy nem használhatták a játékaikhoz Citadel termékeit. Ebbe a felvásárlásba beletartoztak a Games Workshop szerepjátékai is. A Fantasy Flight rohamtempóban kezdte el újra kiadni a Warhammer Fantasy 2ed RPG-ét és annak kiegészítőit, de mellette újra indította a Warhammer 40.000 szerepjáték sorozat fejlesztését is. Ennek végeredményeként 2008 végére újra lehetett kapni a Dark Heresy-et illetve 2009-ben megjelent a sorozat második kötette a Rogue Trader.
A Rogue Trader RPG az 1987-es játék egyik alap ötletét örökítette tovább. A játékosok egy Rogue Trader-et és annak legénységét alakíthatták, akik saját hajójukkal bejárhatták a galaxis eddig feltérképezetlen területeit és eljuthattak oda is ahova az emberi Impérium addig még nem tűzte ki a zászlaját. A rendszer bár tartalmazott nagyobb csaták lebonyolítására is szabályokat, de ezek is le voltak egyszerűsítve, mivel ebben a változatban a szerepjáték dominált.
Sajnos a Games Workshop 2016 szeptemberében nem hosszabbította meg a szerződést és így a Fantasy Flight-nak 2017 február 28.-án le kellett állnia a saját Warhammer-es termékek forgalmazásával. Ebből kifolyólag a Warhammer 40.000 szerepjátékok kiadása is leállt. Az pedig, hogy mikor lesz újra elérhető bármelyik kiadás azt senki sem tudja.

Végszó

A Warhammer 40.000 immár 30. éves és 1987 óta hosszú utat tett meg napjainkig, de megérte és még mindig itt van köztünk. Évek során számos embert elvarázsolt a világa és megannyi szerzőt és tervezőt ihletett meg. A játék világa az évek során csak fejlődött oly annyira,  hogy napjainkra egy olyan részletes történelemmel rendelkezik, amellyel nem minden csatajáték illetve szerepjáték dicsekedhet.
A Dark Imperium-al pedig egy új korszak vette kezdetét, mind a Warhammer 40.000 világában, mind pedig a játék rendszerében, aminek a mélyén még mindig ott rejtőzködik a Rogue Trader szelleme. Nagyon remélem, és csak kívánni tudom, hogy a játék meg élje a 60 éves évfordulóját is!

*A szöveg a 2. kiadású warhammer 40.000 magyar szabálykönyvéből származik

A Rogue Trooper képe a boardgamegeek-ről származik

Felhasznált irodalom:

White Dwarf 93.

White Dwarf 94.

https://juegosydados.com/2016/08/26/interview-with-rick-priestley/

http://talesfromthemaelstrom.blogspot.hu/2011/09/rick-priestley-interview.html